2012 augusztusában Brno-ban nyaraltunk. Esténként néztük az olimpiát. Volt, hogy mi magyarok Csehországban németül néztük az Angliában levő francia-horvát kézilabda meccset. De engem leginkább a műugrás (és a magasugrás) kötött le. Az egyik srác egyre szimpatikusabb lett, a végére már egyértelműen neki szurkoltam. Tom Daley-nek, aki 10 méteres toronyugrás számban bronzérmes lett. Örültem neki, hogy így belenyúltam, mindenféle előinformáció nélkül.
Forrás: The Telegraph

2017-ben Budapesten került megrendezésre a FINA. Egyszer csak bekattant, hogy Daley is biztos itt lesz. Gondoltam élőben még úgy sem láttam műugrást, kimegyek. Egyik délelőtt a toronyugrás selejtezőn voltam jelen. Szuper élmény volt, élőben látni az ugrásokat és a bámultba ejtő szaltókat, forgásokat - szeretem a vizet, de egy méter magasról sem merek beleugrani -, így különösen lenyűgözött a fiúk tehetsége. Külön öröm volt Daley-t közelről látni. Nagyon feldobott az a nap, így lelkesedésemből adódóan a másnapi döntőre is meg kellett vegyem a jegyet. Egy ilyen történelmi pillanatnál én is ott akartam lenni.
Erre már nagyobb családdal mentem. Izgatott voltam! Persze az Aréna is tele volt, így ez még fokozta a hangulatot. Daley a kínai Chen-nel ugrott harcot a győzelemért. Elég szoros volt a küzdelem kettőjük között. Aztán jött az utolsó, hatodik ugrás Tomtól. Számoltuk, hogy 101 pontot mindenképp kell kapjon, hogy meg legyen a győzelem. Nem értek annyira ehhez a sporthoz, mint szeretnék, de azt én is láttam mennyire szép volt a befejező ugrása. Ilyen fajta izgalmat, feszültséget azelőtt még nem éreztem. Az autósportban az nyer, akit elsőnek intenek le (kiv. ha valamiért büntetik, de azt lehet tudni). Itt meg várni kell egy kicsit a bírák pontszámára. Az a néhány másodperc sokkal, de sokkal többnek tűnt. Majd megjelent a kijelzőn a több, mint 106 pont és egyértelmű volt, Tom Daley a világbajnok! Örömömben felsikítottam, de ahogy a videóban is hallható nem én voltam az egyetlen, felrobbant az aréna.

(Ezt a videót még akkor mentettem le, így, ha te csináltad, szólj és kapod a kreditet.)

Ezt a fajta felszabadulást és adrenalint életemben először éreztem. Még most így visszagondolva is nehéz leírni az érzést. Hihetetlen volt! Nagyon boldog vagyok, hogy a részese lehettem ennek a győzelmi napnak! Sokáig kihatott rám ez az öröm.
Egyébként Daley 2009-ben, 15 évesen már világbajnok lett egyszer 10 méteren. Ez már önmagában milyen fantasztikus teljesítmény.

2020-ban Budapesten rendezték volna meg a vizes Európa-bajnokságot, de a vírus következtében jelen állás szerint idén májusban fogják megtartani. Már tavaly úgy terveztem, hogy szeretnék önkéntes lenni és most is így készülők. Jó lenne ténylegesen testközelből csodálni ilyen tehetségeket. Egyszer voltam már önkéntes, akkor ugyan a Színházak Éjszakáján, de azt elképesztően élveztem, így jó élményekkel venném célba a Duna Arénát is.

Egy kis érdekességet is hagytam így a végére (remélem eljutottatok idáig). 2017-ben a selejtező napján feltűnt egy magyar név is a mezőnyben. Nem foglalkozom napi szinten a sporttal csak nézem, ha tudom, így nem ismertem sok műugrót, ezáltal a magyarokról sem tudtam. A magyar fiú akkor 27. lett a 42 indulóból. De ki ez a srác? Somhegyi Krisztián, aki jelenleg többszörös magyar bajnokként a bajnokok csapatát erősíti az Exatlonban. Mikor megláttam őt meg a nevét rögtön beugrott, hogy én őt láttam már műugrani. Egyébként a kihívóknak szurkolok, de a pirosaknál is szimpatizálok egy-két emberrel, mint pl. Krisztiánnal. Sportszerű hozzáállása a játékhoz mindenképp megemlítendő, ahogyan jószívűsége is. Elég csak a keddi (01.26.) napra gondolni, mikor szíve szerint a kék színben versenyző Bálintnak átadta volna a lehetőséget, hogy ő kapjon videóüzenetet a szeretteitől. Jó érzés, hogy 2017-ben láthattam őt a "természetes" közegében és nem csak most "ismertem" meg.

Sára

Ha további tartalmakra vagy kíváncsi, kövesd az oldalt Facebook-on is! Köszönöm!