Ősszel, az évad elején alig vártam, hogy megnézzem A nagy Gatsby-t. Akkor még nem volt minden előadás a jegyvásárlás megnyitása után tele, de már akkor is nagy volt az érdeklődés. Emellett az árak is magasak. Nem igazán tudtam eldönteni mikorra vegyek jegyet. Aztán a Poket zsebkönyvek meghirdetett néhány száz jegyet a premier előtti előadásra, mindösszesen 2000 Ft-ért – ebben benne volt a A nagy Gatsby könyv is az ő kiadásában. Második próbálkozásra sikerült jegyet szereznem és így jóval hamarabb volt lehetőségem megnézni, mint eredetileg terveztem.

Fotó: Dömölky Dániel/Vígszínház

Nagyon izgatott voltam, a történetet csak nagy vonalakban tudtam. Valahogy a film is kimaradt, de nem is akartam előre megnézni, főleg nem a Hollywood-os verzióból kiindulni. Az előadás végére már többen írtak nekem “Milyen volt?”, “Hogy tetszett?”. Ezek voltak az első reakcióim: “Nagyon-nagyon pörög, aztán vannak benne lassabb perces blokkok, de újra zsong. Ilyet még nem láttam. De látni kell és nagyon különleges. Csak fel kell venni a ritmust, de azt megalapozzak az első 5 percben.” és “Sok, de jó. Nagyon durván pörög, aztán néha pár percre lelassul. Néha annyira pörög, hogy kb. hányinger jön rám. De közben meg jaj, én is menni akarok a színpadra beszállni a buliba. Még emésztem, de tetszett. Látványos!”. Napokig próbáltam felfogni mit is láttam. Azt az első pillanattól kezdve tudtam, hogy rossz biztosan nem volt. Csak idő kellett míg leülepedett és, ahogyan telt az idő egyre biztosabb voltam benne, mennyire tetszett. Egyre több jelenetet idéztem fel újra és újra. Az előadást követő hétvégén volt a Pozsonyi Piknik, ahol a dalokat ismét hallva még lelkesebb lettem. Az elmúlt hónapokban sokszor felidéztem és, akinek lehetett mondtam, hogy szerintem megéri megnézni, ez annyira különleges.

Saját fotó 

Aztán idén a Poket bejelentette, hogy a következő Mi van a zsebedben? eseményen A nagy Gatsby lesz a téma február 22-én, a szülinapomon. Tudni kell, hogy nem vagyok egy könyvmoly. Nehezen veszem rá magamat az olvasásra, viszont, ha olyan könyvet találok, ami tetszik, azt pár nap alatt kiolvasom. A Gatsby-t is tologattam, de eme esemény kapcsán úgy voltam vele most már muszáj elolvasnom, jó is lesz ennyi idő elteltével feleleveníteni és összehasonítani a darabbal. Pontra kiolvastam, mire elérkezett a nap (értsd, még éjjel is azt olvastam, mert húztam az utolsó pillanatig, de megérte). A beszélgetés során megbizonyosodtam arról, hogy mások is hozzám hasonlóan gondolkodnak a könyvről. Gondoljunk arra, hogy olyan részletekbe megy el, ami a történet szempontjából teljesen felesleges. Például a vendégeket illetően, persze így érezzük milyen sokan vannak, amit a színpadon nyilván könnyebb megjeleníteni, mint papíron, de több oldalon át sorolja a neveket. Emellett a beszélgetés során sok olyan dolog is elhangzott, ami nekem így direktben nem tűnt fel az olvasás során és ilyenkor jön az a “Azta , tényleg így volt!” pillanat. Izgalmas volt az egész esemény minden szempontból, ha valakinek van egy szabad órája (márpedig az most akad bőven), nézze meg a beszélgetést a Youtube-on.

Fotó: Poket zsebkönyvek/Facebook
Balra én, jobbra Wunderlich József

A nagy Gatsby könyv kitárgyalása után teljesen be voltam lelkesedve, hogy mennyire szeretném újra nézni a darabot. (Vannak előadások, amiket már kétszer-háromszor is láttam. Nincs két egyforma előadás és sokszor változik is, így néhány havonta érdekes egy-egy előadást újra nézni. Erről később majd írok!) Annyira friss volt az élmény, hogy meg is néztem a eladó színházjegyes csoportot, hátha van jegy közeljövőben, mivel ilyenkor már alapból telt házasak voltak az előadások. Olyan szerencsém volt, hogy találtam másnapra, ráadásul a földszint közepére. Még szeptemberben az erkélyről láttam, így külön örültem, hogy most lentről láthatom. (Egyébként szerintem fentről jobban átlátható a színpadon levő tömeg, de mindenhonnan jó.) Itt már nem volt kétségem, imádtam! Annyira látványos és kifejező a darab. Mikor például Gatsby-ben egy világ dől össze és ezzel egy időben a díszlet is darabokra hullik. Nagyon jó lett ez az adaptáció! Minden jól érthető (a könyv elolvasása nélkül is) mégis, olyan hatással van az emberre, olyan kérdéseket vet föl, amin napokig kattog a néző. Szerintem egy nagyon izgalmas kor a 20-as évek (igen, úgy tűnik a világháborúk utáni időszakok valahogy lebilincselnek), ahogy a háború után az emberek próbálják élvezni az életet, “amíg lehet”, de közben ez az egész egy üres kirakat. Napokig lehetne a miérteken gondolkodni. Pláne, ha olvastuk a könyvet, mert azért bőven akad eltérés is a kettő között, ami egyáltalán nem baj! De ezeknek az okára is nagyon kíváncsi lenné és próbálom megfejteni. 

Fotó: Dömölky Dániel/Vígszínház

Szívesen belemennék a szereplők részletezésébe, de nagyon sokáig tartana, mire a végére érnék. Kiváló a szereposztás, annyira rájuk illenek a megformált karakterek. Wunderlich József a címszereplő, zseniálisan hozza a karaktert, de a többi, szerintem főszereplőnek is mondható négy-öt karakter elengedhetetlen a sikerhez. Ember Márk, Ertl Zsombor, Waskovics Andrea, Szilágyi Csenge és Márkus Luca. A két végzős egyetemi hallgatót itt emelném ki, engem meggyőztek, hihetetlen tehetségesek.
Szuperek a zenék, a dalok és, ahogyan a prózai szövegből elkezdődik a dal, majd visszatér a normál beszédhez. Nincs elvágólag vége. Ezzel is gyűlik a nézőben a feszültség, ami miatt még nagyobb a nyüzsgés az ember fejében.
Pompásan összerakta az előadást ifj. Vidnyánszky Attila, Vecsei H. Miklós és Kovács Adrián.
Egy szó,  mint száz, tökéletes besorolás a zenés party megnevezés, fantasztikus az előadás, én csak ajánlani tudom. Gratulálok, minden alkotónak és közreműködőnek ehhez a látványos darabhoz!

Saját fotó

Az érdekessége ennek a képnek az, hogy a Vígszínház februárra meghirdette a Gatsby Party nyereményjátékot, egy fotót kellett feltölteni. Én ezt a fényképet csináltam, gondoltam az esélytelenek nyugalmával benevezek ezzel. Erre pár napra rá, nézem a VígLive-ot, ahol az én nevemet mondják, mint egyik nyertesét. Alig hittem a fülemnek, sose nyertem semmilyen nyereményjátékban, erre most kaptam egy Gatsby-s ajándékcsomagot. Mondanom se kell mennyire örültem neki. Így lett teljesen kerek az én Gatsby-s történetem.

A bosszantó az, hogy még az év elején vettem jegyet a szüleimnek márciusra, de természetesen a korlátozások pont úgy kezdődtek, hogy már nem tudtak el menni megnézni. Ami késik nem múlik, csak így, az újra nézésem kapcsán kifejezetten bánom, hogy ők egyelőre kimaradnak ebből az élményből.

Próbáltam amennyire tudtam rövidre fogni, de így is félek, hogy valami fontosat kihagytam, annyi jelentet, hangulat, gondolat kavarog a fejemben. Végszónak beillesztem a Vígszínházas ajánlót, szerintem jól összefoglalja.

Sára

Ui.: Az előadásban elhangzik egy olyan mondat, ami amúgy a könyvben nem szerepel, hogy “Akác és fenyő illat volt, amikor először mondtad, hogy szeretsz”. A mókás az, hogy a Poket könyvnek fenyő illata van, habár nem csak A nagy Gatsby-nek, hanem a többinek is.

Ez a cikk eredetileg 2020.04.09-én jelent meg.

Ha további tartalmakra vagytok kíváncsiak, kövessétek az oldalt Facebook-on is! Köszönöm!