17:51 - Utolsó smink igazítások, el kell indulni hatkor!
17:58 - Felveszem a magassarkúm, induljunk már!
18:00 - Ugye elraktuk a jegyeket?
18:05 - Zárom az ajtót! Indulás.
18:35 - Érkezés a színházba.
18:40 - Kabátok leadása a ruhatárba.
18:45 - Gyors mosdó a biztonság kedvéért.
18:50 - Büfé, egy kis víz. A hidratáltság pótlása gyanánt.
18:55 - Székek elfoglalása, izgatottság.
19:07 - Kezdődik!

Így zajlik egy előadás előtti bő órám normál esetben. Tegnap nem így történt. Mondom:

18:03 - Bekapcsolom a laptopot, összekötöm a tv-vel.
18:10 - Megnyitom a gmailt.
18:30 - Megnyitom a streamet.
18:58 - Leülök a kanapéra.
19:00 - Kezdődik.

Forrás: vigszinhaz.hu

Ugye mennyivel szomorúbb?!

Hamlet volt az első előadás, amit online néztem. Féltem ettől. A Hamletet mégis megnéztem most, mivel kétszer már láttam élőben.

Először 2018 decemberében. Előtte a Nagyi palacsintázójában írtam meg a kisvállalkozások c. tárgyból a vizsgámat. Alig voltam ideges... de nagyon jól sikerült. Palacsintával ünnepelve vártam az előadást.
Október közepén a premier hétvégéjén láttam A diktátort, amiben ifj. Vidnyánszky Attila teljesen lenyűgözött. Kíváncsian vártam milyen lesz Hamletként. Nem csalódtam, sőt!
Hihetetlen feszültség kerített a hatalmába mindvégig. Azelőtt ilyet nem tapasztaltam. Számomra ez elképesztő volt, hogy ennyire hatással volt rám. Könyökömet a térdemre támasztva, tenyeremmel tartottam fejemet, ahogy előre dőltem. Nem tudtam kényelmesen a székbe süppedni. Egyszerre volt nyomasztó és csodálatos, de teljesen magával ragadott. Rengeteg érzelem volt, amit fel kellett dolgozni.
Emlékszem szülőkkel álltunk sorba a kabátokért, mögöttünk sok gimissel. Akik csak vihogtak, hangoskodtak. Én inkább kiálltam a sorból, nem tudtam ezzel akkor és ott mit kezdeni. Engem megrendített az előadás és az is, hogy őket mennyire nem. Napokig agyaltam a látottakon. Csoda volt!

Forrás: pinterest

Aztán 2019 májusában - amikor készült a tegnapi közvetítés felvétele is - ott voltam a kamerapróbás előadáson az egyik barátnőmmel. Akkor azért más volt az élmény. Fantasztikus volt az alkalommal is, de más. Itt már tudtam mire számítsak, mi az amire mindenképp nagyon figyeljek és mi az amire a múltkor nem úgy sikerült. Mint, amikor az ember megnéz egy filmet százszor és még mindig talál benne új poént. Ez ugyanez. Itt is vannak poénok, de itt nyilván alapvetően nem erre gondolok. Ennél a májusi alkalomnál is hálásan jöttem el a színházból, hogy részese lehettem ennek a darabnak.

És most 2021 január, otthon, tv-ben nézve. Bevallom rosszabbra számítottam. Az nagyon jó volt, hogy az arcukat közelről lehet látni, a mimikát. Azonban így, hogy ismerem a darabot volt olyan jelenet, mikor tudom, hogy a színházban mást néznék, mint amit nekem mutatnak. Nyilván valamit, valamiért. Csak, hogy teljesen más példát hozzak, a díszlet elképesztően különleges és az, amit kihoznak belőle főleg. Ez nekem nem jött át ebben a formában, amiért nagyon kár.
Nem tudom, szerintem, ha így látom először a darabot, nem fogott volna meg annyira. Nem tudja a 2D visszaadni a 3D hangulatát.
Mikor élőben láttam végig éreztem a feszültséget, együtt rezzentem, nevettem a színészekkel, beszippantott a közeg, a helyszín. Hamlet vívódásait én is megéltem a nézőtéren, ahogy mondja sápadtan remegve, néma statisztaként. Teljesen kézzel foghatóak a viselkedésének szélsőségei, miközben mégis oly józan. Nem akarom és nem is tudom megkérdőjelezni létezésének mivoltját. És szerintem ebben is van az ereje az előadásnak.

Forrás: eszinhaz.hu/Vígszínház

Míg persze online nézve is átjön, természetes, hogy a fiút megviseli apja halála, anya hűtlensége és az mikor kiderül, apja mérgezés áldozata lett nagybátyja által. Teljesen logikus ebben a formában is, hogy ez a helyzet kit nem kergetne őrületbe?! De itt azon kívül, hogy milyen jó felidézni ezt az előadást és azokat az érzelmek, amiket első nézésnél éltem át, azt éreztem, hogy Hamletnek érthető okokból, de furcsa kirohanásai vannak és a végére mindenki meghal. Önmagában ez is megrázó persze. Hiszen milyen kifordult világ ez. De ez így kicsit olyan mintha elolvasnám a drámát. Pont a lelki része nem tud úgy átjönni a képernyőn, pedig jelen esetben biztosra merem állítani, hogy ez nem a színészeken múlik. (Különösen, hogy a felvétel napján láttam másodszor és remekül játszottak egytől egyig.)

A valóság és a képernyő közötti különbséget a színházra levetítve már kifejtettem és ez a tegnapi alkalom igazolta is az elméletemet. Nem lehet úgy felvenni a darab és a színészek energiáit, nem lehet velük olyan mélységekben azonosulni, nem lengi be a teret egy-egy érzés, nem tud ámulatba ejteni.

Forrás: vigszinhaz.hu

Tökéletes volt, hogy még jobban hiányozzon az igazi kőszínház, az egész estével járó hangulat. Nagyon szeretnék már ezekkel a csodálatos színészekkel egy levegőt szívni, úgy igazából! (Jelen pillanatban a maszkos verzióval is kiegyeznék, de értitek.) Nem hittem, hogy a Hamlet harmadjára is ilyen különleges érzéseket fog belőlem kiváltani. Mindegyik előadás másért volt extra, most ez pláne igaz.

Sára

Ui.: November végén mentem volna megnézni a Nero-t Attilával a főszerepben. Láttam, sokan kérdezték miért nincs online előadás. Nos, a mai tapasztalatok után, ha lenne se nézném meg. Csakis élőben, bármikor is jöjjön el az a nap! Kis színház, 3 órás előadás. A bőrömön akarom érezni a feszültséget, főleg a könyvből kiindulva.