Múlt szombaton volt a Cirkuszi Világnap (melyet minden év április harmadik szombatján tartanak meg). Biztos ez hozta meg a kedvet, hogy nosztalgiázzak a Fővárosi Nagycirkuszban eltöltött egyetemi szakmai gyakorlatomról. 2018-ban dolgoztam egy félévet a szervezési-értékesítési osztályon. 

Turizmus hallgatóként nem feltétlenül az jut az ember eszébe, hogy ilyen helyre menjen gyakorlatra. Általában szállodába, utazási irodába vagy rendezvényszervező céghez mennek. De én nem! A kulturális turizmus része a magyar cirkuszművészet, tehát bőven megfelelt gyakorlati helyszínnek a Fővárosi Nagycirkusz és annak A28 Jegyirodája.  

De miért pont a cirkusz?

Kiskoromban engem is, mint minden gyereket elvittek egy-egy előadásra. Ámulattal néztem már akkor is ezt a világot, de nem akartam minden hétvégén előadásra menni. Aztán közel 7 évvel ezelőtt, meghívtak egy főpróbára. Akkor és ott dőlt el minden. Lenyűgöző előadás volt, fantasztikus artistákkal. Univerzum fényei volt a műsor neve, érdemes megnézni kik szerepeltek benne. Az első produkció egy diabolo szám volt, látványos trükkökkel. Miközben a többi fellépőt néztem észrevettem, hogy az egyik szélső lépcsőre a diabolos srác leült. Megnézte a többiek produkcióját. Tetszett ez a közvetlenség és természetesség. Gondoltam szünetben megpróbálok találkozni vele. Aztán eltűnt a folyosó végén lévő ajtó mögött – oda már nem mehettem be. Másnap parádét tartott a cirkusz a Városligetben. Ott sikerült vele, Georgio-val és Rene Casselly Jr.-ral is találkoznom. Emlékszem ekkor mondtam, hogy “Ha nem jön össze a száguldó cirkusz, akkor jó lesz a “sima” is!”. Aztán Georgio-t személyesen is megismertem, a volt artista révén (aki a főpróbára is meghívott). És ezzel együtt bejuthattam a “titkos ajtó” mögé (emiatt van erről felvétel a videó elején – nekem nagy dolog volt). Annyira sok pozitív élményt szereztem rövid idő alatt, hogy beleszerettem a cirkuszba. Innentől kezdve majdnem minden előadást az elsők között láthattam, melyeken a szakma szokott részt venni. Megtisztelő érzés volt! Egyre többet jártam a Fővárosi Nagycirkuszba (és ezzel együtt az utazó cirkuszokba is).

Saját fotó – Georgio, én és Rene Casselly Jr.

Így aztán majd’ 5 évvel később nem volt kérdés, én itt szeretném a gyakorlatomat tölteni. Szerencsém volt, olyan kapcsolat volt az egyetem és a cirkusz között, aminek köszönhetően ez meg is történhetett. Sajnos az akkori, 2018-as Cirkuszfesztiválon nem tudtam a vizsgák miatt részt venni, de az előkészületekben igen. Írtam a fesztivál műsorfüzetébe, ami később díjat nyert.
Aztán februárban megkezdtem a pályafutásomat a Jegyirodában szervező-értékesítőként. Életem egyik legjobb féléve volt, egy valóra vált álom. Persze voltak rosszabb, feszültebb, bosszantóbb pillanatok, de csodálatos volt. Ugyan az Andrássy úton dolgoztam, de sokszor átmentem a cirkuszba. Imádtam, hogy gond nélkül járkálhatok abban a közegben, amit már úgy szerettem eddig is. Kivételes dolog! Üresnek látni a manézst, mikor csak az ipari lámpák égnek vagy hallani, ahogy készül egy-egy produkció, műsor. Természetesen részese voltam teltházas előadásnak is. Na az valami leírhatatlan érzés, pláne, hogy ehhez nekem is közöm van! Abban az időszakban Vízi Cirkuszi előadás volt, aminek egyik műsorszáma egy (ugyan kevésbé vizes) papagájos produkció volt. Engem az mindig meghatott (azért is került bele a videóba). Emlékszem csak ott álltam az egyik ajtóban és néztem, ahogy 1000 ember csodálattal nézi. Jó érzés volt a részese lenni annak a pillanatnak!

Még a gyakorlatom elején került megnyitásra az Andrássy úti Jegyiroda, aminek a megnyitóján értelemszerűen ott voltam. Az egy nagyon jó nap volt, akivel azelőtt nem volt alkalmam megismerkedni, azzal azon a napon sikerült. Nagyon jó hangulatban telt megnyitó ünnepség. Itt éreztem először azt, hogy odatartozok.

Saját fotó

Az élmények mellett természetesen tudással is gazdagodtam abban a félévben. A gyakorlat szakmai szempontból is célt ért. Továbbá nem tudok elég hálás lenni a főnökömnek, aki hagyott kibontakozni és komoly feladatokat bízott (és nem sózott!) rám. Részt vettem aktívan egy tárgyalási folyamatban és egy projektet az egyik egyetemmel teljesen egyedül bonyolítottam le. Még egy cikket is írtam a kari honlapjukra. Sokat jelentett az a bizalom, amit kaptam és ehhez elengedhetetlenek voltak a kollégák is, akik hamar barátokká váltak. Nagyon jó volt a csapat és ezáltal a hangulat (pedig a kollégák személyében is volt változás) is. Mégis, egy dolog állandó, a változás. Így el kell fogadni, hogy ez még egyszer, így ebben a formában már nem fog létrejönni. De azért hiányoznak! Sok új embert ismertem meg abban a félévben, rájuk és a mi kis csapatunkra mindig jó szívvel gondolok vissza. Hálás vagyok nekik!

Így kétség sem fért hozzá, hogy a szakdolgozatomat a magyar cirkuszművészet jelentőségéről írtam. Nehéz volt, mindent összesűríteni 40-60 oldalba. Nem is sikerült. � Varázslatos ez a világ, örülök, hogy a részese lehettem ezeknek a pillanatoknak és láthattam mi zajlik a manézson kívül. Hogy mennyi munka van abban mindenki részéről, hogy egy előadás, úgy nézzen ki ahogy. Az, amit meg az artisták csinálnak egyszerűen szenzációs!

Természetesen azóta is rendszeresen járok cirkuszba, sőt! Ki nem hagynám az előadásokat és az egyéb alkalmakat, amikor újra ott lehetek. 

Szóval itt az én kis összefoglalóm a szakmai gyakorlatomról:

Saját videó – forrás: saját média, valamint az fnc.hu és a Telekom HU/Facebook
Zene: The Greatest Show

Szívesen írok a későbbiekben a magyar cirkuszművészet múltjáról, jelenéről, helyzetéről a későbbiekben, de ez most nem a szakdolgozatom kivonata, hanem egy élménybeszámoló a Fővárosi Nagycirkuszban eltöltött gyakorlatomról.

Sára

Ez a cikk eredetileg 2020.04.23-án jelent meg.

Ha további tartalmakra vagytok kíváncsiak, kövessétek az oldalt Facebook-on is! Köszönöm!