Az utóbbi időben lehetőségem van számos gyerek és ifjúsági darabot megnézni. Elképesztő mennyire be tudnak engem is szippantani a kisiskolásoknak szóló előadások, közben tágra nyílt szemekkel figyelem a cselekményt, itthon meg éneklem a dalokat. Kicsit visszacsöppenek a 20 évvel ezelőtti énembe - úristen már ilyen öreg vagyok... Az ifi darabokhoz szerencsére elég 10 évet visszautaznom - bár attól még, hogy hivatalosan ifjúságnak szóló előadások ezek, attól még a felnőttek számára is nagyon érdekesek, sőt aktuálisak is lehetnek.

Most egy kiskamaszoknak való darabról szeretnék írni. A Kolibri Színház kettős:játék című előadása, melyet Jeli Viktória és Tasnádi István írt, Vidovszky György rendezett. Az előadás egy időben egyszerre két helyszínen játszódik, majd a végén összeér a két szál. Figyelem ez most spoileres lesz! Nem szeretek így írni előadásról, de itt muszáj mert, aminek apropóján írok erről a darabról, csak így nyer értelmet.
Szóval két fiatal ismerkedik meg egymással egy online játékban. Egy fiú és egy lány, chatelnek, jóban vannak egymással, de mindketten titkolnak valamit a másik elől.

A színházteremben a lány, Tünde (Bartos Ágnes) szemszögéből figyelhetjük az eseményeket, aki a fiú avatárjával (Fehér Dániel) beszél. Tündéről hamar megtudjuk, hogy hallássérült. Ezt nem szeretné a fiúval megosztani, tervezi, hogy elmondja, de fél annak reakciójától. Én először ebből a szemszögből láttam az előadást.
Ilyenkor az iskolásoknak nem helyre szóló jegyük van, hanem előadás előtt zsetont húznak, ez dönti el, hogy a színházteremben vagy az előcsarnokban felépített sátorban foglalhatnak majd helyet. Bent a teremben szabadon választhatnak, hol szeretnének ülni, ilyenkor általában nem tolonganak előre. Így én beültem a harmadik sor szélére. Majd észrevettem, hogy egy kislány ül előttem, akivel szemben a színpad szélső csücskén ül egy nő, aki jelel vele. Az előadás sokszor vicces, de tud nagyon komoly is lenni. A vége felé volt egy jelenet, ahol azt éreztem mindjárt elpityergem magam. Nem tudom... biztos vagyok benne, hogy a kislány jelenléte is rátett erre. Ő egyébként úgy láttam nagyon élvezte az előadást (és mint később megtudtam nem először járt a Kolibriben). Számomra az, hogy ők itt voltak még kézzelfoghatóbbá tették a dolgot. Többször volt, hogy amit a nő jelelt a kislánynak, ugyanazt jelelték a színészek is a színpadon az adott jelenetben. Megérintő volt és pont ettől igazán szép.

Még aznap az esti előadásnál beültem a sátorba. Ide jóval kevesebben férnek be, a helyek korlátozottak. Itt a történetet Hárún (Nizsai Dániel) szemszögéből ismerhetjük meg, aki Tünde avatárjával (Nyirkó Krisztina) beszél. Hárún egy menekült, aki menekül az országában dúló háború elől és úton van Németországba a nagybátyjához. Mikor ezt először láttam február 15-én, akkor "csak" egy történet volt. Most mikor március 8-án beültettem anyukámat is az előadásra, akkor már a valóság. Hátborzongatóan telitalálat. Sajnos ezen nincs mit magyarázni, mindenki tudja miről beszélek. A világban zajló háborúk eddig elkerültek minket, olyan távolinak tűntek, most meg karnyújtásnyira folynak a harcok. Félelmetes, hogy ez az előadás mennyire aktuális tud lenni 6 évvel a bemutató után is, sőt most talán még jobban is.

A történet végére Hárún találkozik Tündével és a két közönség eggyé válik. Mindkettejük titka lelepleződik a másik előtt. Na, de ezt már nem mesélem el! Hogy ez a találkozás boldog vagy szomorú kimenetelű-e és, hogy mi lesz velük az az előadásból kiderül. Tessék elmenni, megnézni! Mint említettem iskolás osztályoknak szól az előadás, így csak a csoportok leegyeztetése után nyílnak meg a maradék helyek az egyéni nézők számára, de nem lehetetlen jegyet szerezni.

Az előadásban még játszik Ruszina Szabolcs, Szanitter Dávid, Alexics Rita, Nyakas Edit, Megyes Melinda, Bárdi Gergő és Mészáros Tamás.

Sári

Képek forrása: Kolibri Színház

Ha további tartalmakra vagy kíváncsi, kövesd az oldalt Facebook-on is! Köszönöm!