Ha valaki, akkor én bizony nem vagyok egy nagy könyvmoly. Sajnos.

Sokáig ez nem érdekelt, nem hiányzott. Néha azért a kezembe akadt egy-egy könyv, amit pár nap alatt örömmel kiolvastam. Nagyon nehezen találok olyat, ami az ízlésemnek megfelel. Most már azért könnyebben bukkanok rá a nekem valókra. Az elmúlt kb. három-négy évben több könyvet olvastam, mint az előtte 20 évben összesen. Viszont a mai napig problémát jelent az elkezdése, nagyon nehezen veszem rá magam, aztán persze, ha belelendülök már nehezen állok meg. De mire rábírom magam az első néhány fejezetre… Idén év elején nagyon elkapott a lendület és öt könyvet olvastam el – amint végeztem az egyikkel, kezdtem a másikat. Aztán valahogy abba maradt ez a lelkesedés. Elkezdtem több könyvet is, amik egyébként nagyon érdekelnének, de mégis félbe hagytam. És itt jön be az, hogy a színház miatt is művelődök otthon, önakaratomból.

Forrás: imindq.com

Két éve A diktátor előadás előtt otthon megnéztem az eredeti filmet. Azt gondolom, Chaplin munkásságát illik ismerni. Nagy vonalakban én is ismertem, a jellegzetes mozgásáról nem is beszélve, de szégyenszemre azelőtt nem láttam egy filmjét sem. De A diktátor miatt megnéztem. És nagyon megszerettem, ahogyan az adaptáció is a kedvencem lett. (Erről még tartozok egy cikkel.)

Részlet Charlie Chaplin: A diktátor című filmjéből

De a címben könyvekről beszéltem. Az első, amit egy előadás kapcsán olvastam el, az a Liliom volt. Maga a történet annyira nem nyerte el a tetszésemet, de örülök, hogy elolvastam. Könnyen olvasható és izgalmas. Olvastatja magát. Úgy gondolom külön jó volt, hogy az előadás előtt már ismertem a cselekményt, szerintem itt sokat számított. A Liliom esetében egyébként nekem jobb volt a könyv, mint az előadás – még úgy is, hogy nem vagyok kibékülve a történettel.

A Gatsby esetében előbb láttam az előadást. Aztán elolvastam a könyvet és olyannyira kedvet kaptam, hogy megnéztem még egyszer. Erről korábban már meséltem. De azt nem, hogy pár évvel ezelőtt, mikor próbáltam a megfelelő könyveket felkutatni, ami lekötne, akkor én kimentettem A nagy Gatsbyt. De annyira nem érdekelt, hogy be is szerezzem. Viszont később az előadás meghozta hozzá a kedvet. Szintén egy izgalmas történet, de olykor nagyon elvész a jelentéktelen részletekben. Összességében szerettem ezt a klasszikus könyvet, igazán elgondolkodtató.

Saját fotó

És, ami ezt a témát az eszembe juttatta, hogy novemberben fogom megnézni a Nerot. Az előadás Kosztolányi regénye, Nero, a véres költő alapján készül. Kosztolányi az, akinek a műveit már irodalom órán is kedveltem. Az Esti Kornél történeteket és az Édes Annát is. (Habár utóbbinál a befejezés nem tetszett – erre mondom, hogy nem könnyű könyvet választanom – de, ha a korba képzelem magamat akkor teljesen reális a vége.) Visszatérve, a jegyvásárlást követően jött a gondolat, elolvasom a könyvet mire megyek a színházba. Már elkezdtem és nagyon lelkesnek is érzem magamat. Remélem ez így marad.

Valószínűleg, sőt biztos, hogy a felsorolt műveket magamtól biztosan nem olvasnám el. Aztán egy előadás olyan izgatottságot vagy lelkesedést vált ki belőlem, hogy én, aki nagyon válogatós vagyok, az megfogja és neki ül. Csodálatos dolog színházba járni, én receptre írnám fel, de hogy még ilyen dolgokra is ráveszi a nézőt azt nem gondoltam volna. Hálás vagyok ezért!

Sára

Ez a cikk eredetileg 2020.10.15-én jelent meg.

Ha további tartalmakra vagytok kíváncsiak, kövessétek az oldalt Facebook-on is! Köszönöm!